Síri csend az éjjel,
õrültek álmaid,
ne várj, indulj el,
legyen erõd!
Az ész ritkaság,
kiveszõ, de még reménykedsz,
így élsz, félve lépsz,
de beletörõdsz!
Soha ne add fel a reményt!
Mindig falnak ütközöl,
ha csak hangod tündököl,
fiú, rajta! Semmi vész!
Szótlan néha többet érsz!
Csupa láng a nappal,
elégtek rég a percek,
egy sincs, nem várt meg
a múló idõ!
Az út keskenyebb,
parttalan, de csak járod,
így élsz, félve lépsz,
mert idekötõdsz!
